November 5-én, a Kelenvölgyi Közösségi Házban tartottuk meg a LIFE Biodiverz Város projekt első projektbemutató lakossági fórumát, amelyen a Kőérberek–Őrmező területére tervezett természetvédelmi fejlesztéseket mutattuk be. Az eseményen számos természetbarát, környező lakó, és civil szervezeti képviselő jelent meg, akik nemcsak meghallgatták a bemutatót, hanem sok értékes gondolatot, kérdést és javaslatot is megosztottak a jelenlévő szakemberekkel.
A természetvédelmi kezdeményezések csak akkor lehetnek igazán sikeresek, ha a közösség is magáénak érzi őket. A városi zöldfelületek jövője nemcsak szakmai kérdés, hanem közös felelősségünk is – mindannyiunk életminőségét, környezetét és a jövő generációk lehetőségeit érinti. Éppen ezért különösen fontos, hogy a lakosság véleménye, helyismerete és tapasztalatai beépüljenek a fejlesztésekbe.
Az előadásokat követő, csaknem 1,5 órás párbeszéd igen tartalmas volt, jól mutatta, hogy a közösség számára mennyire fontos ez a különleges zöldterület, és hogy a helyiek elkötelezettek annak fejlesztése iránt. Ennek irányaiban azonban – a közös metszetek és egyetértés mellett – felmerültek nézetkülönbségek és tisztázandó pontok is. De hogy mik is voltak ezek?
A vízvisszatartás hatására nem lehetséges-e, hogy a vizek kilépnek az árkokból és elöntik a környező területeket? Illetve amennyiben természetvédelmi projektről beszélünk, nem találják-e a projektgazdák ellentmondásnak, hogy a természetesen végbemenő szukcesszió helyett mesterségesen, beavatkozással, majd fenntartással szeretnének egy megfelelőnek gondolt állapotot fenntartani?
A projekt egyik legfontosabb része éppen az, hogy a vízmozgásokat és a talajvízszint változásait részletesen megvizsgáljuk, mielőtt bármilyen beavatkozás történne. A vízvisszatartás nem azt jelenti, hogy elárasztjuk a területeket, hanem azt, hogy a természetes vízháztartást igyekszünk helyreállítani, megakadályozva, hogy a víz túl gyorsan elfolyjon. A tervezés során figyelembe vesszük, hogy a környező területek ne kerüljenek veszélybe, tehát a cél a kiegyensúlyozott, biztonságos vízmegtartás, nem pedig az elöntés.
Valóban, ha teljesen érintetlen lenne a terület, akkor a természetes szukcesszió önmagában is elegendő lenne. De a mai táj már nem teljesen természetes: számos inváziós, idegenhonos növényfaj terjedt el, amelyek kiszorítják az őshonos fajokat, és csökkentik a biodiverzitást. A beavatkozások – például az őshonos fajok telepítése vagy a legeltetés visszahozása – épp azt a természetes állapotot segítik visszaállítani, amely korábban is jellemző volt erre a tájra. A legeltetés például régen is része volt a tájhasználatnak, és ennek köszönhetően alakultak ki azok a különleges, védett értékeket hordozó gyepek és lágy szárú növénytársulások, amelyeket most szeretnénk megőrizni. Tehát nem a természet ellen dolgozunk, hanem segítjük, hogy újra egyensúlyba kerüljön.
Négy éve élek a környéken, nem találkoztam még kiszáradt árkokkal és csatornákkal, azok vízborítása a tapasztalataim szerint folyamatos. Valószínűleg nem csapadékkal, abból igen kevés esik, inkább bizonyos források, talajvíz táplálhatja őket. Van-e mérési adat, ami bizonyítja, hogy időszakosan kiszáradnak?
Teljesen érthető a felvetés – valóban, az utóbbi években sok helyen látszólag folyamatos a vízborítás az árkokban és csatornákban. Ugyanakkor a mérések és terepi vizsgálatok azt mutatják, hogy ezek a vizek gyakran pangó jellegűek, vagyis a víz nem cserélődik megfelelően, és oxigénhiányos állapotok alakulnak ki. Ez hosszú távon nem kedvez sem a vízi élővilágnak, sem a talaj állapotának.
A projekt célja nem az, hogy több vagy kevesebb víz legyen, hanem az, hogy a víz természetesebben tudjon áramolni és kapcsolatba kerülni a talajvízzel. Ennek érdekében a betonmedrek egy részét megtörjük, így a víz le tud szivárogni a talajba, és onnan vissza is tud pótlódni – ez segíti az egészségesebb vízkeringést. A tervezett fenékküszöbök pedig éppen azt a célt szolgálják, hogy szélsőséges, aszályos vagy hőmérsékleti időszakokban is maradjon víz a mederben, tehát ezek a vízmegtartást és a stabilabb ökológiai állapotot segítik elő.
Röviden: nem arról van szó, hogy kiszáradnának az árkok, hanem hogy a meglévő vizek minőségét és természetes utánpótlását szeretnénk javítani, hogy hosszú távon is élhető és fenntartható legyen a rendszer.
A 7-es út mellett tervezett hordalékfogó milyen problémára ad választ?
A hordalékfogó elsősorban a természetvédelmi terület védelmét szolgálja. A 7-es út forgalma miatt sok szennyező anyag, szemét és hordalék kerülhet a vízbe, amit az esővíz könnyen bejuttathat az árkokon keresztül a védett területekre. A hordalékfogó ezeket a szennyeződéseket és üledékeket felfogja, mielőtt azok továbbjutnának, így megakadályozza, hogy a természetes élőhelyek károsodjanak.
Fontos megjegyezni, hogy ez a létesítmény a 7-es út alvízi oldalán épül majd ki – tehát nem a felvíziirányba, így nem befolyásolja hátrányosan a vízmozgást, viszont hatékonyan szűri és védi a környező vizes élőhelyeket.
Szeretném megérteni, hogy egy ilyen városi, erősen urbanizált környezetben milyen hosszú távú eredményt várhatunk ettől a beavatkozástól. Számos kutatás néhány évtizeden belül a civilizáció összeomlását vetíti előre. Többen úgy látjuk, hogy a projekt inkább látványintézkedés, miközben a környéken alapvető infrastrukturális fejlesztések hiányoznak. Egy olyan országban élünk, amely a központi elhelyezkedésű főváros köré épült ki, ezért a cél inkább az lehetne, hogy élhetőbb, rendezettebb városi körülményeket teremtsünk, megfelelő közlekedési és közmű-infrastruktúrával. Ezzel a hulladékkezelés és az ökológiai lábnyom is jelentősen csökkenhetne.
Elismerem, hogy a klímaváltozás miatt a víz valóban egyre nagyobb kincs, ezért a megőrzése fontos. Viszont a fentebb jelzett közműhiányosságok miatt most pl. a szennyvíz nagy része elszivárog és szennyezi a talajt a város alatt, illetve most a Kőérberek-Őrmező területe esztétikailag is elhanyagolt, rendezetlen állapotban van. Előzetesen figyelembe vették a környéken élők véleményét?
Haladjunk sorban. Ha Budapest nem rendelkezne ilyen gazdag és kiterjedt zöldfelületekkel, az említett összeomlás akár már holnap bekövetkezhetne. A városi hőszigetek, a csökkenő csapadék és az egyre szélsőségesebb időjárási jelenségek mind azt mutatják, hogy a természetes vízmegtartás és zöldfelület-gazdálkodás nem luxus, hanem alapvető életfeltétel.
Az ilyen típusú beavatkozások – mint a vizes élőhelyek helyreállítása vagy a vízvisszatartó megoldások – hőkiegyenlítő, levegőtisztító és mikroklíma-javító szerepük miatt kulcsfontosságúak. Ezek képesek mérsékelni a hőhullámok és a hosszú aszályos időszakok hatásait, segítik a talajvíz utánpótlódását, és élőhelyet biztosítanak számos őshonos faj számára, amelyek a városi ökoszisztéma stabilitását erősítik. A Budai-hegység nagy része országos védelem alatt áll, tájvédelmi körzet, ami nemcsak természetvédelmi, hanem klímavédelmi szempontból is stratégiai jelentőségű. Ezek a területek Budapest „zöld tüdejeként” működnek, és nélkülük a város klímája, élhetősége radikálisan romlana.
A projekt célja tehát nem az, hogy a közműhiányokat pótolja – erre más fejlesztési programok hivatottak –, hanem hogy hozzájáruljon a hosszú távú környezeti stabilitáshoz és az élhető városi klíma fenntartásához. Ezek a zöld, ökológiai jellegű beruházások a jövő biztonsági hálóját jelentik, hiszen minél több ilyen területet sikerül megőrizni és helyreállítani, annál jobban fel tudunk készülni a klímaváltozás következményeire.
A rendezetlen hatású terület pedig igen emberközpontú megközelítés, maga a természet sosem „jólfésült”, az esztétikai kialakítás sosem volt cél. A terület nem véletlenül van a lakosoktól elkerítve, hiszen vízbázisvédelmi szempontból is jelentősége van.
Ki lesz felelős a terület fenntartásáért, mely szervezetet érdemes keresni, ha hiányosságok merülnek fel a jövőben?
Mivel helyi jelentőségű természetvédelmi területről van szó, a Fővárosi Önkormányzat kötelessége azt fenntartani, gondozni. Ennek okán a BKM Zrt. FŐKERT Kertészeti Divíziója és a Budapesti Természetvédelmi Őrszolgálat ahogy az eddigiekben, úgy a jövőben is folyamatosan rendelkezésre áll.
A lakosság nem profitál a fejlesztésből, hiszen a terület lezárt, nem látogatható és a tervek szerint úgy tűnik, hogy ez nem is fog változni.
Érthető, hogy sokan szeretnék, ha a terület látogatható lenne, ugyanakkor ennek megvannak a jogi és természetvédelmi korlátai, amelyeket a projekt sem írhat felül. A fejlesztés nem változtatja meg a terület természetvédelmi státuszát, és nem irányul beépítésre vagy funkcióváltásra – éppen ellenkezőleg, célja a jelenlegi értékek megőrzése.
A terület építési és használati szabályait a településrendezési terv határozza meg, ezek betartását a kormányhivatal ellenőrzi. Sajnos országosan tapasztalható a nemzetgazdaságiszempontból kiemelt beruházások terjedése, ami a legtöbb esetben a helyi szabályozókat felülírja – kivéve a hasonló értkes területek esetében, ezért különösen fontos, hogy a természetvédelmi területeken a védettségi előírások szigorúan érvényesüljenek. A látogatás korlátozása tehát nem önkényes döntés, hanem biztonsági és környezetvédelmi okokból indokolt: a területen balesetveszélyes szakaszok, vízbázisvédelmi zónák találhatók, amelyek csak ellenőrzött módon látogathatók.
Mindezek ellenére a lakosság közvetetten mégis profitál a fejlesztésből – a projekt javítja a helyi mikroklímát, a levegőminőséget és a vízháztartás stabilitását, ami az egész környék életminőségére kedvező hatással lesz.
Vannak a területnek olyan része, ahol a lezárás nem feltétlenül indokolt, nem lehetne részben rekreációs célból megnyitni, hogy a lakossági területhasználat, akár edukáció (pl. tanösvény) mentén megjelenhet?
Nagyon fontos és előremutató felvetés, hiszen a természetvédelmi értékek megőrzése mellett a lakosság szemléletformálása és közvetlen kapcsolata a természettel is lényeges szempont.
A terület egy része – ahogy többször elhangzott – vízbázisvédelmi oltalom alatt áll, ezért ott jogszabályi tilalom vonatkozik a látogatásra és bármilyen rekreációs használatra, ami a vízbázis védelme és a balesetveszély miatt nem is oldható fel.
Ugyanakkor vannak olyan részek, amelyek nem tartoznak közvetlenül a védett zónába, és ezek esetében valóban felmerült a lehetőség a részleges, ellenőrzött megnyitásra. Ennek egyik iránya lehet például tanösvény vagy kisebb, természetbarát rekreációs útvonal kialakítása, ahol a lakosság biztonságosan és környezetkímélő módon ismerkedhetne meg a terület értékeivel. Ezek a lehetőségek még előkészítés, egyeztetés alatt állnak.
————————-
Fentieket összefoglalva a fórum beszélgetéseiből jól látszik, hogy a felvetett aggályok, tisztázandó pontok ellenére megvan az egyetértés a résztvevők között. Egyetértés mutatkozik abban, hogy a terület beépítése nem kívánatos, és hogy a természetvédelmi értékek megőrzése közös érdek. A projekt célja is ezt szolgálja: a vízmegtartás, az élőhelyek védelme és a városi klíma javítása révén egy hosszú távon fenntartható, egészségesebb környezeti állapotot kíván biztosítani.
A lakossági felvetések rámutattak arra is, hogy fontos igény a terület részleges, ellenőrzött rekreációs megnyitása, akár tanösvény vagy szemléletformáló célú látogatóút formájában. Bár a vízbázisvédelmi előírások miatt bizonyos részek látogatása jogszabályilag kizárt, a nem érintett szakaszokon van nyitottság arra, hogy a jövőben biztonságos, természetbarát módon megvalósuljon a lakossági jelenlét is. A fórum légkörét a közös felelősségérzet és a párbeszéd szándéka jellemezte: minden fél számára világos, hogy a természetvédelmi célok és az élhető városi környezet megteremtése egymást erősítő törekvések.